TARSOLY
TARSOLY, fn. tt. tarsoly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Hajdani széles ért. táska, tarisznya, vagy erszény, máskép tájdivatosan: tassoly, tasoly. Így a Münch. cod. Luk. XXI. „De ma kinek zsákja vagyon felvegye, azonképpen is tassolyt“ (peram). „Gyakran fú körmébe, mert nincsen pénz tasolyába“ (Tinódi). 2) Különösen, legújabb korig a magyar huszárok öltözékéhez tartozott disztáska, mely derékra övezett szíjazatról térdhajlásig fityegett alá (a szablyával együtt), s eredetileg pénz, élelmi- és lőszerek hodására szolgált. Thúri György hagyatékában eléjön: „Egy szablya tarsoly, egy ezüst gomb rajta.“ (Századok. 1870. év. 724. l.). „Tarsolyában sok gyöngy vala, mátkájának számára.“ (Kisfaludy S. Csobáncz). „Nyissa föl tarsolyom száját, s olvassa ki a bor árát.“ (Huszárdal).
Mi e szónak eredetét illeti, törzsben hasonló hangzatu és rokon értelmű kivált a tájdivatos ,tassoly’ alakban vele: táska, melylyel ismét egy a középkori latin tasca, német Tasche, svéd taska, a hollandi tas v. tash, a lengyel tasz, és cseh tasska. Minthogy pedig a magyar tarsoly-ban nyilván r is hangzik, mi amazokban nincsen, ennélfogva inkább tarisznya szóval rokonítható, s ekkor közös gyökük lehet tár, úgy hogy talán táska is am. táraska v. táracska. V. ö. TARISZNYA. A tarsoly v. tasoly szó hangváltozattal úgy módosult, mint a borsó-, korsó-, társ-, orsó-ból lett tájdivatos ejtéssel: bossó, kossó, táss, ossó. Ide sorozzuk még Vámbéry után a csagataji turszuk nevet, mely szerénte am. bőredény vagy tömlő, melyben a kimiszt (kanczatéjből készített italt) tartják.
