TARÁTA
TARÁTA, (tar-át-a) mn. tt. tarátá-t. Túl a Dunán, Veszprémben, Vasban, Szalában mondják házról, udvarról, melyet elpusztulni hagytak, és se az udvurnak kerítése, se a háznak födele nincsen, mintha kifosztották volna. Ezen jelentésénél fogva okszerüleg állíthatni, hogy gyöke azon tar, melyből a tarol is származott, t. i. a taráta ház olyan, mint a letarolt mező, szántóföld. Alakra hasonló a szunyáta melléknévhez, s valamint ennek törzse szúnyad, hasonlóan amazé az elavult tarad (tarúl), melyből lett taradó, tarada, tarata, megnyújtva: taráta, mint szunyada, szunyáta. Rokonítható torhad, torhadt szókkal is.
