TARARÉK
TARARÉK, (tak-ar-ék) fn. tt. takarék-ot, harm. szr. ~ja. 1) Födél, burok, tok, melybe valamit takarnak, pl. takarékpapiros. Ez értelemben kevesbbé divatos. Eléjön Szabó Dávidnál is. 2) Öszvegyűjtött s elrejtett, biztos helyre tett holmi jószág, eleség, pénz. Takarékpénztár. Takarékgabnatár. Innen származtak: takarékos, takarékosság. Képeztetésre hasonlók hozzá: habarék, kavarék, keverék, zavarék.
