TAPASZTALÁS
TAPASZTALÁS, (tap-asz-t-al-ás) fn. tt. tapasztalás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A tudomásnak, illetőleg benyomásnak azon neme, melynek forrását a bel vagy kül érzékekre ható tárgyak teszik. „Mint a fának árnyéka, hol a nap forró sugáraitól oltalmat keresünk, csak estve nő nagygyá: így nőnek tapasztalásaink akkor, mikor reájok nincs többé szükségünk,“ B. Eötvös J. (Gondolatok). Ellentéte: elmélkedés, elmélés, mint az elmének közvetlen működése. Egyébiránt szabatosan véve a tapasztalás jelenti a bel vagy kül érzékek működését, ami pedig ez által tudomásunkra jut, vagyis ezen működésnek eredménye: tapasztalat, mint az elmélésé elmélet. Valami tapasztalásból v. tapasztalás által tudni. Tapasztalás végett utazni, azaz, hogy tapasztaljunk valamit. Ellenben nem szabatosak az ily kifejezések: tapasztalatait feljegyezni, ,tapasztalatait’ helyett. Örvendetes, fájdalmas tapasztalás, e helyett: tapasztalat, mennyíben ezekben már a tapasztalás által eléidézett eredményről van szó.
