TAPASZT
TAPASZT, (tap-asz-t) áth. m. tapaszt-ott, par. tapasz-sz, htn. ~ni v. ~ani. Tapaszszal beken, burkol. Falat, kemenczét tapasztani. A repedékeket sárral betapasztani. Átv. valakinek betapasztani a száját, am. hallgatásra birni. Be lehet az ő száját is néhány forinttal tapasztani. A régieknél annyit is tett, mint tapint, tapogat, így a Münch. codexben. Luk. XXIV. „Lássátok en kezeimet és en lábaimat mert en magam vagyok. Tapaszjátok és lássátok (palpate et videte), mert szelletnek teste és teteme nincsen.“
