TANÚSÁG
TANÚSÁG, TANUSÁG, (tan-u-ság) fn. tt. tanuság-ot, harm. szr. ~a. Bizonyítás, melyet valamely esemény felől valaki mint szemtanu, vagy fültanu ad. Hamis tanuságot felebarátod ellen ne mondj. Különböznek: tanulság és tanultság, noha a régieknél mind a három értelemben találjuk. (Lásd Müncheni cod. 352. l. ,tanóság’ alatt). A régieknél tanulást és tanulási helyet is jelent. Néha oktatás, utasitás értelmében jön elé. „Az napon Idvöziténk nömös tanuságokat adah nekik.“ Debreczeni Legendáskönyv. (3. l). „Az gahonáth penigh amint az szegénységnek kioszszam, nagyságodtul tanóságoth várok, pénzen-e vagy mi módon.“ Levél. 1556-ból. (Szalay Ág. 400. m. l.). ,Tanulság’ alakban szintén ezen értelemben: „Ha meg kell vennem, avagy nem, ezekről kegyelmed adjon tanulságot ennekem.“ Levél 1557-ből. (Ugyanott). Így gr. Eszterházy Miklós nádornál is: „Azt kivánom azért én, hogy kegyelmed jó tanulsággal az magyarországi atyafiak közzül kettőt, s kettőt viszont az erdélyiek közzül..... bocsátana sietve előnkbe.“ Levél 1644-ből, Rákóczi Györgyhöz. „Mit kellessék velek cselekedni tanulságot adunk róla kegyelmeteknek.“ Levél ugyanattól 1645-ből, Győr megyéhez. „No mikoron immár a gyermök eszös volna, adák őtet tanuságra (tanulási helyre); annak utánna, mikor a tanuságban tudományának miatta verágoznék.“ Nádor-cod. (577, 578. ll.).
