TANULSÁG
TANULSÁG, (tan-úl-ság) fn. tt. tanulság-ot, harm. szr. ~a. Jelenkori használatban, bizonyos erkölcsi példából, példázatból, vagy eseményből folyó, s mintegy önként ajánlkozó gyakorlati tan. Meséből kihozott tanulság. Ebből az a tanulság, hogy.... Amit mondottam, a ti tanulságtokra mondottam. Más jelentéseit régibb korban, l. TANÚSÁG alatt. Képeztetésre hasonló azon szókhoz, melyek igékből ság ség képzővel alakultak, mint: fogság, izzadság, fáradság, gyülölség, nyereség, veszteség, feledség, ijedség, vesződség stb. Szabatosan véve különbözik tőle főkép a mai nyelvszokásban: tanúság, azaz tanutétel, tanúbizonyság, és tanultság; l. ezeket.
