TANÚL
TANÚL, TANUL, (tan-ul) önh. és áth. m. tanúl-t. Bizonyos isméretekben tudóvá, jártassá, s mintegy tanossá lesz; okik, okúl. Önható minőségében áthatólag megfelel neki: tanít, régiesen: tanót v. tanút v. tanejt v. tanét, azaz, tudóvá tesz, képez, oktat. – Példák önható jelentéssel: A tanár tanít, a tanítvány tanúl. Jól, szorgalmasan tanúlni. Irni, olvasni, magyarul, németül tanúl. Betanulni valamibe. Maga kárán tanúl (okúl). Az okos más kárán tanúl. Egy év alatt megtanula olaszul és francziául. Addig tanulj, mig időd van. (Km.). A mint tanulsz, úgy veszed hasznát. (Km.). „Mely vereségből megtanúla“ (= megokúla). Carthausi Névtelen. (Toldy F. kiadása. 159. l.) „Adja Isten, hogy tanultunk legyen a késértet nehéz napjaiban, s kik egyek voltunk szenvedésben, egyek legyünk működéseinkben is.“ (Deák Ferencz, a képviselőházban. 1861. május 13.) Áthatólag: A feladott leczkét tanúlni. Mit ember ifjanta tanúl, azt aggottan is nehezen felejti. (Km.). Midőn áthatólag s tárgyesetes viszonynévvel használtatik, szabatosan tarol v. tanól volna; azonban a megrögzött szokás a föntebbi alakot áthatólag is használja, s ettől nem igen fog megválni. (Hasonlók kerűl és keről). Régente azt is jelentette: tudakozik, kérdez, pl. a Müncheni codexben: Szerelmest tanolja vala (Pestinél: tudakozik vala, Erdősynél: megkérdezé) ő tőllök a csillagnak idejét“ (Máté. II.); továbbá: tanúbizonyságot v. tanuvallomást tesz, pl. szintén a Müncheni codexben: Ki es (is) mellyet látott és hallott, azt tanólja (testatur) es ő tanóságát senki nem veszi.“ (János. III.); „Semmit sem felelsz mend ezekre, mellyeket ezek te ellened tanólnak.“ (Máté. XXVI.). A régi M. Passióban is: „Semmit nem felelsz-e ezekre, kiket ezek ellened tanólnak.“ (Toldy F. kiadása, 11. l.). „Mert kik őreá tanúlnak vala.“ Ugyanott, (Toldy F. kiadása. 254. l.).
