TANÚ~
TANÚ~ vagy TANUBIZONYSÁG, (tanú-bizonyság) ösz. fn. Bizonyság, melyet valamely esemény, lettdolog mivoltáról, igazlétéről stb. szem-, vagy fültanu ad. Szélesb ért. akármily okmány, mű, jelenet stb., melyből valaminek volta, vagy léte, vagy igazsága stb. kitűnik. Tanubizonyságot tenni. „Az isteni gondviselésnek tanubizonyságaihoz igen hozzászokván.... körülöttünk való gondoskodásáról gyakorta vagy egészen elfelejtkezünk, vagy legalább azt eléggé becsülni nem tudjuk.“ (Gr. Teleki József, Ugocsa megye rendeihez. 1790.).
