TÁNCZ
TÁNCZ, fn. tt. táncz-ot. 1) Általán, bizonyos rend és időmérték nélkül egymást követő szökdösések, ficzánkolások, keringések, mint a csapongó jó kedvnek, örömnek kitörései. Innen az oktalan állatok hasonló mozgása is táncznak neveztetik. Borjutáncz, midőn tavaszkor ficzánkolnak. Szarkatáncz, midőn jobbra balra szökdösnek. Darutáncz, midőn e madarak mintegy körtánczot járnak. Átv. ért. medvetáncz; ebek táncza midőn verésre szökdösnek. 2) Szorosb és szokottabb ért. szabályos mozgásokból, illetőleg léptekből, szökésekből, forgásokból álló s bizonyos rend és időmérték szerint szerkezett test és taglejtőzködés, számtalan módosításokkal a népek különbsége, kedélye, müveltsége, s az illető mesterség leleményességéhez képest. Magyar, német, tót, kozák, lengyel, oláh, franczia táncz. Lassu, toborzó, fris, csárdásféle, bokázó, mártogató magyar táncz. Pásztori, kanásztáncz. A régieknél: hajdutáncz, fegyvertáncz. Egyes, páros v. kettős táncz, körtáncz. Gyertyatáncz. Koldustáncz. Mennyekzői, vánkostáncz. Zsivány v. bujnyiktáncz. Palotás táncz. Tánczot járni, lejteni, rakni, ropni, hegyezni, aprózni. Tánczba ugrani, tánczra perdülni, kerekedni. Három a táncz, t. i. először lassú, azután czifrázó, végre fris, mint hajdan a toborzók járták, s ehhez voltak alkalmazva a tánczzenék. Közmondatok: Könnyü Katót tánczba vinni. Néha regvel táncz, estve pedig láncz. Nem sokat hajt a táncz a konyhára. Eljáratták vele az ebek tánczát, megverték, megugratták. Átv. baráttáncz, béketürés, vak engedelmesség.
A táncz kisebb nagyobb módosúlattal majd minden európai nyelvben megvan; németül: Tanz, angolul: dance, olaszul: danza, francz. danse, románul: dantiu, a szláv nyelvekben: tanecz, tancze, taniecz; a sémi nyelvekben is héberül: dúcz (saltare, exultare), és arabul: dász. Adelung szerint e szóban a mozgás alapfogalma rejlik, s azt a német tändeln, a svéd danka (= ideoda csapong), s a hellen δονησις (= heves mozgás) szókkal hasonlítja öszve. Nyelvünkben pedig alapfogalomban hasonlók a támolyog és tántorog, magas hangon denczel, dönczöl, mint ideoda mozgásra vonatkozó igék; amivel nem azt akarjuk mondani, hogy a ,táncz’ szó ezek törzséből származott, hanem hogy ennek közös elemei nyelvünkben is megvannak. Régi nyelvemlékeinkben különösen a Müncheni codexben szökés, szökdösés, Molnár Albertnél is: szökés, szökdécselés, szököllés szókkal fejeztetik ki; ,tánczolni’ helyett is szökni, szökdécselni, szökdösni szókat találjuk; l. ezeket. Ropni ige pedig ,tánczolni’ értelmében ma is divatos; l. ROP.
Emlitést érdemel még hogy a régi árja nyelvek között a zendben tancs, máskép tacs, tak, am. teker, forgat; és tekereg, forog, melynek a szanszkritban tak és tancs, a persában pedig tákh-tan felel meg (Vullers persa szótára 
alatt).
alatt).
