TANÁR, (1)
TANÁR, (1), (tan-ár) fn. tt. tanár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Új alkotásu, s hamar köz divatuvá lett szó, mely eredetileg (F. J. által) a latin doctor kifejezésére alkottatott, de jelennen kizárólag am. professor, vagyis személy, ki valamely nagyobb tanintézetben mint rendes oktató bizonyos tanszakból, illetőleg tudományból eléadásokat tart. Egyetemi, feltanodai, altanodai tanár. Jogtanár, gyógytanár, bölcsészettanár, nyelvtanár. Nyilvános, kir. rendes tanár.
Képeztetésre nézve azon ár ér képzőjü főnevekhez tartozik, melyek valamivel foglalkodót jelentenek, mint, kádár, kulcsár, buvár, rovár, nyuzár, hajcsár stb. V. ö. TUDOR.
