TANÁCS
TANÁCS, (tan-ács) fn. tt. tanács-ot, harm. szr. ~a. Régiesen sokszor: tanálcs. 1) Gyakorlati ismeret, melyet valakivel a végett közlünk, hogy bizonyos teendők körül ahhoz tartsa magát; okszerű, javasló utasitás, irányadás. Tanácsot kérni, adni. Más tanácsát követni. Kár a jó tanácsra nem hallgatni. Adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot. (Km.). Okos, bolond tanács. Hamar tanács hamar bánás. (Km.). Szamártól ökörtanács. (Km.). Tanácscsal szolgálni. A tanácsot megbánni, megváltoztatni. További közmondatok Erdélyi J. után: semmire kellő a tanács, ha nincs követője. Tanácsot ne adj ha nem kérnek. Tetszik a tanács, de izzaszt a munka. Bölcsebb a reggelre halasztott tanács. Hitvány tanácsnak is néha jó a vége. Ha másnak tanácsot adsz, beveheted mégis a más tanácsát. Tanácsra hallgass, időtől várj. Könynyebb tanácsot adni mint venni. Rosz tanács fejedre fordúl. Tanácscsal tégy mindent, soha meg nem bánod. Sok tanácskozó tanácsot se nem ad, se nem vesz. Jó tanács sosem késő. Magadnak köszönd meg a jó tanácsot, azaz, jó a tanács, de legtöbbet ér a magad iparkodása. 2) Két vagy több személy értekezése, eszmecserélése, mely által bizonyos teendőkről fölváltva eléadják véleményeiket, s határozatot hoznak, vagy hozni szándékoznak. Tanácsot ülni, tartani, folytatni, bevégezni. A birák is okosabbak, midőn a tanácsból kijönnek. (Km.). Tanácsban ész, harczban erő használ. (Km.). 3) Az ilyképen, és végből értekező személyek testülete. Ország tanácsa. Helytartó tanács. Városi, falusi tanács. Öszvehíni, szétoszlatni a tanácsot. Valamely ügyet a tanács elé terjeszteni.
„Hogy zsidók elhajlottak (=elpártoltak) egy tanácsba,
Nem akarnak adót adni Rómába.“
Nem akarnak adót adni Rómába.“
| Versezet 1552. évből. (Régi Magyar Nyelvemlékek. II. K. 87. l.). |
| Istenek tanácsa. |
„Villogj te nékünk, mennyei jó tanács!
S vezérlj az éjnek kétes homálya közt.“
S vezérlj az éjnek kétes homálya közt.“
| Kazinczy F. (Tusakodás). |
„Papok fejedelme kedeg es mind tanálcs“ (egész tanács). Régi M. Passio. (11. lap). 4) Régiesen am. tanácskozás, pl. „Tahát Ozias a tanálcs megvégezvén (azaz, a tanácskozást elvégezvén) vivé őtet ő házába.“ Bécsi codex. „Adjuk emlékezetre, hogy mi egyaránt való elvégezett tanácsból.“ Sajó-Szentpéteriek végezése. 5) Szintén a régieknél tanácstag, azaz, valamely tanácskozó testülethez tartozó egyes tag vagy személy. A Sajó-Szentpéteriek végezése így kezdődik: „Mi Gergely deák főbiró, esküttek és minden tanácsok, polgárok.“ Egy 1517-diki peres irományban áll: „Tisztölendő biró uram és nemös tanács uraim.“ (Régi Magyar Nyelvemlékek. II. Kötet. Vegyes tárgyu stb. 15. l.). Hogy az utóbbi példa itt nem összetett szó (tanácsúr, ,tanácsos’ v. ,tanácsbeli’ helyett), onnan tetszik ki, mert elválasztva mondja v. írja: tanács uraim, mint szintén mondjuk: ,tanácsos’ vagy ,tanácsbeli uraim.’ Így Sennyey István Mehemet egri pasához 1627-ben irt levelében magáról mondja: „Mi Sennyey István püspök, a hatalmas és győzhetetlen római császárnak, magyarok királyának tanácsa“ (azaz tanácsosa).
Jászay Pál azon támoknál fogva, hogy némely régiek így is irták: tanálcs, úgy vélekedik, miszerint öszvetett szó volna tan-álcs v. tana-álcs, azaz, tana-ács, ki tanát ácsol, csinál; de véleményünk szerint a tanács, elemezve tana-as, melyből lett tanás, s ebből az s-nek cs-re mint szervileg rokonára történt átváltoztával tanács, mint: boga bogás bogács, (bogás kóró), kenős (ír) kenőcs, kohás kohács kovács, ordas ordacs stb. Tudniillik midőn a tanács értekezést jelent, am. tanás beszéd, eszmecsere, s midőn személyre vonatkozik, szinte tanás, t. i. tanás ember, személy, testület. Mindkét értelemben az eredetileg melléknév főnevi fokra emelkedett, mi nyelvünkben igen sok szóban divatozik, melyek valamivel foglalkodó, bánó személyt jelentenek, mint: lakatos, asztalos, irhás, nyerges, gulyás, dudás stb. Ilyféle a biráskodik igében lappangó birás is. A d, t és lágyított cs elébe igen könnyen furakodik az l hang, mi több más szóknál is eléfordúl, mint szemölcs, gyümölcs, ezek helyett: szemőcs, gyümőcs, de ép oly könnyen ki is marad, mint vót, hód, bőcs ezek helyett: volt, hold, bölcs.
