TÁMADÓ
TÁMADÓ, (tám-ad-ó) mn. és fn. tt. támadó-t. Általán ami támad, ez igének minden értelmében. Támadó nap, hold, csillagok. Támadó szél, förgeteg. Támadó háboru. Támadó csapatok, hadseregek. Felsőség ellen támadó alattvalók. Mint önálló főnév, jelent zendülőt, lázadót. A támadókat szétverni, legyőzni. V. ö. TÁMAD.
