TÁMADÁS
TÁMADÁS, (tám-ad-ás) fn. tt. támadás-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. 1) Fölkelés, emelkedés, különösen égi testekre és tüneményekre vonatkozólag. Nap, hold, csillagok támadása. Szél-, vihar-, förgetegtámadás. Föltámadás. 2) Eredés, keletkezés. 3) Ellenszegülő fölállás, zendűlés, neki rohanás. V. ö. TÁMAD.
