TALP, (1)
TALP, (1), (tal-p) fn. tt. talp-at, harm. szr. ~a. 1) Általán azon alap, melyen bizonyos testek állanak, vagy azoknak alsó lapja, feneke. Keréktalp, szántalp, oszloptalp, eketalp, háztalp. 2) Különösen az állati lábnak alja, fenéklapja. Széles, keskeny talp. Lúdtalp, átv. am. a lúd talpához hasonló tertyedt lapos talp. Szeg, tövis ment a talpába. Talpával nagyot toppantott. Viszket a talpa, szeretne tánczolni. Csak a talpát nyalja mint a medve. (Km.). nem szeret dolgozni. Tetétől talpig, am. egészen, egész testében. Talpig becsületes ember. Talpon áll, menésre készen van. Talpra legények! Átv. ért. ember a talpán v. talpra esett ember, am. derék ember, aki megáll a lábán. 3) A lábbelinek azon vastagabb anyagból készített része, mely közvetlenül a talp alatt van, s a földet érinti, továbbá maga az anyag is. Csizmatalp, sarutalp, bocskortalp. Elkopott a talpa. Csizmám talpát sem törölném hozzá. Fontos talp, a legvastagabb, s talpnak való bőr. Fa talp. 4) Lásd: TALAP. 5) Egymás mellett keresztfák segitségével öszveszegezett gerendákból, kivált fenyőszálakból álló vizi mű, hogy rajta valaki magát a vizen fenntarthassa, pl. mosás vagy vízmerítés stb. végett, vagy arra valamely málhaterhet rakhasson, azon egyet mást szállíthasson. Deszkákat, zsindelyeket, léczeket, dongákat stb. talpakon szállítani. Talpakra állított fürdőház. 6) Némelyek használják a hoszmértékeknél, a lábmérték (Schuh) elnevezésére is; l. TALPALAT, 2).
E szónak legegyszerübb gyöke al, melyből p v. ap képzővel lett alap, t előtéttel: talp és talap, melyek azonban némileg különböznek egymástól. A mongolban ula am. talp (die Sohle). Egy eredetű és rokon fogalmú vele a magyarban: alabor és talabor. Rokonok még Budenz J. szerént a finn talla valamire alkalmazott lap, lemez, az észt tal (Fusz-, Schuhsohle); Vámbéry szerént a csagataj tap (lábnyom), az oszmahli taban (talp). Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén helyre vonatkozó közep, ülep, terep, telep.
