TALLER
TALLER, fn. tt. tallér-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Ezüst érem, mely különböző időszakok és államok szerint másmás értékü. Az úgy nevezett kemény tallér, Németországban harminczkét ezüst garrast ért; a birodalmi tallér harmincz császári garast tett, s ezen értelemben veszi ma is nálunk a köznyelv, mely szerint a tallér alatt másfél forintot értünk, pl. száz talléros ló, am. 150 forintos. Különben a két forintos ezüst pénzdarabokat is talléroknak nevezzük. E pénznemet Adelung szerént először Joachimsthal nevű csehországi bányavárosban verték, honnan a németek eleinte Joachims-Thaler-, majd egyszerüen Thaler-nek kezdték nevezni, s innen lett a magyar tallér is.
