TALAP
TALAP, (tal-ap) fn. tt. talap-ot, harm. szr. ~ja. Szilárd, tömör testből csinált emelvény, melyre valamit állítanak, pl. az emlékszobrok, épületoszlopok talapja. – E szóban az egyszerű al gyök rejlik, melynek származékai alap, t előtéttel talap, öszverántva talp, alapfogalomban egyeznek. V. ö. TAL elvont törzs, továbbá TALP, és TALAJ.
