~TALAN
~TALAN, magas hangon ~TELEN, igen termékeny melléknévi és igehatározói képző, gyakran ~atlan, ~etlen, s önhangzók után rendszerént ~tlan, ~tlen alakban, tagadó, néha fosztó, helyesebben nélkülöző, de mindig ellentétes jelentéssel, t. i. a törzs vagy tőszó ellenében tagadó vagy nélkülöző értelemmel bír. E képzőt ~ATLAN, ~ETLEN cikk alatt meglehetős bőven tárgyaltuk, s ~LAN, ~LEN alatt is megérintettük, itt pótlásul és bővebb felvilágosításul még némelyeket elmondani szükségesnek tartunk. Mindenek előtt tudnunk kell, hogy mily szókhoz szokott járulni, ú. m.
1) Főnevekhez, pl. magtalan, barátságtalan, dologtalan, fajtalan, sajtalan v. sótalan, zabolátlan, számtalan, álmatlan, csintalan, haszontalan v. hasztalan, bizonytalan,páratlan, kovásztalan, szagtalan, uratlan, fogatlan, arczátlan, rakonczátlan; békételen, becstelen, egészségtelen, szükségtelen, végtelen v. végetlen, idétlen, szerencsétlen, éktelen, gyermektelen, fegyvertelen, nemtelen, szemtelen, meztelen v. mezítlen, helytelen, istentelen, kénytelen, névtelen, nőtelen, szertelen, törvénytelen, fejetlen, feneketlen, lelketlen, figyelmetlen, szemérmetlen, kegyetlen, esztelen v. eszetlen, erőtelen v. erőtlen stb. stb. Mind ezekben a törzs mint főnév fogalmának nélkülöző vagy ellentétes állapotát fejezi ki, akár tulajdon, akár néha átvitt értelemben; és (igehatározóként) ,nélkül’ vagy (melléknévként) nélkül való, nélküli szókkal a legtöbb esetben, főleg tulajdon értelemben fölcserélhető, pl. dologtalan = dolog nélkül és dolognélküli, barátságtalan = barátság nélkül és barátságnélküli; gyermektelen = gyermek nélkül és gyermeknélküli; fegyvertelen = fegyver nélkül és fegyvernélküli; szerencsétlen = szerencse nélkül és szerencsenélküli stb. stb.; az ellentétes fogalmat is többnyire ugyanazon tőszóból alakított melléknévvel, illetőleg igehatározóval kifejezhetjük, pl. dologtalan ellentéte: dolgos, barátságtalan ellentéte: barátságos, gyermektelen ellentéte: gyermekes, fegyvertelen ellentéte: fegyveres stb. tehát az előbbiek az utóbbiaknak itt is tagadóivá lesznek.
2) Melléknevekhez, pl. tisztátalan, boldogtalan, bátortalan, szaporátlan, igaztalan (Simai Kristófnál) valótlan (Prágainál), hűtelen. Ezekben egyszerüen a tőszó tagadása vagy ellentéte foglaltatik: nem tiszta, nem boldog, nem bátor, nem szapora, nem való, nem hű; s itt még csak azt jegyezzük meg, hogy ezek bizonysága mellett nincs alapja azon véleménynek, hogy ezen képzők melléknevekhez nem járulhatnának s az újabbkori egyenlőtlen (= nem egyenlő), kedvezőtlen (= nem kedvező), népszerűtlen stb. alakítások helytelenek volnának.
3) Igékhez, v. ha tetszik, igenevekhez, pl. szokatlan, tudatlan, ingatlan, háládatlan (= hála-adatlan), váratlan, ártatlan, vigyázatlan, osztatlan, hívatlan; szűntelen v. szünetlen, főtelen v. főtlen, födetlen, véletlen, kéméletlen, sértetlen, okvetetlen stb. Mind ezekben tagadó vagy ellentétes értelem fejeztetik ki: nem szokott, nem tudó, nem ingó, nem háládatos, nem várt, nem ártó, nem vigyázó; nem szünő, nem főtt, nem födött, nem vélt stb. Különösen igen gyakori ezen képző a tehető igéknél, pl. állhatatlan (= nem állhatatos), halhatatlan (= nem halandó), csalhatatlan (helyesebben: csalódhatatlan v. csalatkozhatatlan = nem csalatkozható), hajthatatlan (= nem hajtható), múlhatatlan (= nem múlható v. mulasztható), lehetetlen (= nem lehető), hihetetlen, győzhetetlen, mérhetetlen, menthetetlen stb.
Mind ezek, mint föntebb érintők, annak helyén igehatározókul is állhatnak, de e minőségben tetszés szerént föl is vehetik az ul, ül igehatározói képzőket, pl. magtalanul, barátságtalanul, (,számtalan’ a szor képzőt kedveli: számtalanszor), szükségtelenül, végtelenül, tisztátalanul, boldogtalanul, szokatlanul, szüntelenül stb. Rendszerént fölveszik a ság, ség képzőket is, melyekkel elvont főnevekké alakulnak, mint: dologtalanság, fajtalanság, hasztalanság, arczátlanság, szerencsétlenség, valótlanság, tudatlanság, véletlenség, lehetetlenség stb. stb.
E képzők eredetére nézve a vélemények különbözők. Ha magát a magyar nyelvet veszszük szemügyre, kétségtelen, mint ~ATLAN, ~ETLEN czikkben is eléadtuk, és kitünő magyar irók példáira is hivatkozánk, hogy a magyar nyelvérzés a -lan, -len szótagban találja az ellentétes vagy tagadó, vagy ha jobban tetszik, a fosztó értelmet, és ezen alapon azt a nem, vagy (~LAN, ~LEN czikkben) az ellen szó módosulatának tekintettük, melyek mindenike kifejezi a fönt eléadott jelentést, egyedül maga az egyszerű el gyökszó is bír távozó vagy távoztató értelemmel is. Azonban nem tagadhatjuk, hogy ahol összevont vagy rövidült alakban fordúl is elé ezen képző, tudtunkra egyetlen régi szó (mértéklen) kivételével, mindenkor megtartja a t hangot, vagyis csak ott él az általános szokás röviditéssel, ahol már t hang különben is létezik, pl. hitlen (régi szó) ,hitetlen’ helyett, korlátlan ,korlátolatlan’ v. ,korláttalan’ v. ,korláttlan’ helyett, büntetlen ,büntetetlen’ helyett, okvetlen ,okvetetlen’ helyett stb.
Mind ezek oda vezérlének bennünket, hogy ezen képzőben a t hangot is egyik alkatrésznek tekintsük ugyan, mindazáltal a tagadás vagy ellentét fogalmát legjobb iróink nyelvérzése és a nép nyelvében is használt több szó nyomán annak csak az utóbbi -lan, -len, (= ellen) részében hiszszük rejleni, épen úgy mint a ,nélkül’ szóban a ,kül’ (= kivül) rész teszi a szűkölködést vagy hiányt (V. ö. NÉLKÜL); s ekképen a -ta, -te (v. -at, -et) vagy a név- és igeszóhoz tartoznék, (V. ö. ~ATLAN), vagy pedig az nem egyéb mint a nál-, nél-nek megfelelő -ta, -te helyképző vagy épen maga az ott szó (V. ö. LAN. (2),). Figyelmet érdemel a mongol nyelv is, melyben a -talan, -telen képzőnek vagy a nélkül névutónak ügei (= szegény, szűkölködő; nincs) felel meg mind nevek mind igék után, s melyekhez még gyakran si szótag is járul, pl. uka-si ügei ok-ta-lan; és ok-ta-lan-ul, szedki-si ügei (szedkil fn. am. kedély, gondolat) gondolhat-at-lan, vagy képzelhet-et-len, bolo-si ügei való-ta-lan, lehet-et-len, itek-si ügei hihet-et-len; si nélkül: nere ügei névtelen v. nev-etlen, innen nere ügei khorogon névtelen ujj. Ugyanazon (ügei) szó, mint érintők, néha am. nincs, pl. nidür morin ügei énnek(em) lov(am) nincs; tehát a ,nincs’ szóval a föntebbi példák is kifejezhetők. – Egyébiránt akik a -ta, -te szótagot tartják lényeges alkatrésznek, ebben a tova, tájdivatosan: toa, ta értelmet vélik rejleni; sőt némelyek úgy gondolják, hogy a -lan, -len részben nagyobb nyomatosságból az el szó is szerepel tehát ta-lan am. to-el. Rokon nyelveket tekintve az imént eléadott véleményhez közelebb némelyek a -talan, -telen képzőt a finn -ton, -tön (ttoma, ttöme) hiányt, fogyatkozást jelentő képzővel egyeztetik, mely úgy látszik, hogy a tta, tte nélkülöző esettől származtatható (miként másutt is megérintők), azonban ez csak főnevekből alkot mellékneveket, legalább Fábián István nyelvtanában más származtatást nem találunk (ellenkezőleg mint föntebb a mongol nyelvben foglalt példák). Ha idegen nyelvekhez kell folyamodnunk, a magyar -talan képzővel legtökéletesebben egyezik a keleti török vagyis csagataj talan, mely am. rabló, rablás, talamak igétől, mely Zenker szerént am. rabolni (piller, faire du butin, németül: plündern, Beute machen).
