TALABOR
TALABOR, fn. tt. talabor-t, tb. ~ok. A székelyeknél, váluformára kihornyolt fa, melyet lejtőn kerékkötő láncz helyett a kerék talpa alá vetnek, hogy ne foroghasson, és hogy megkiméljék azt a koráni elvásástól. (Kríza J.). Szabó D. szerint ugyan ezt jelenti az alabor, s úgy látszik, hogy al gyökénél fogva ez az eredeti alak, és amabban a t előtét. Továbbá, szinte Szabó Dávidnál am. terepély, pl. talabor kalap, széles karimáju. Nagy talabor kalapot tett a fejére. Ez értelemben a terebély szónak vastaghangon ejtett módosulata.
