TAKARODÓ
TAKARODÓ, (tak-ar-od-ó) mn. és fn. tt. takarodó-t. 1) Ami vagy aki takarodik. 2) Mint főnév, széles ért. jeladás, melyre bizonyos estveli órában a távollevőknek, vagy itt ott elszéledt lakosoknak haza kell menniök, pl. némely községekben az úgy nevezett korhely harang meghuzása, hogy az utczai csavargók, vagy kocsmákban mulatók haza takarodjanak. Ez adta meg neki a végső takarodót. (Km.). Néhutt a munkásoknak is csengetnek takarodót, hogy munkájokat abban hagyva éjszakai nyugalomra eltávozzanak. 3) Szoros ért. a katonákat szállásaikra, laktanyáikba hazaszólító estveli dobolás, vagy trombitálás. Takarodót dobolni, trombitálni, fújni. Takarodó lövés.
