TAKARÍTÓ
TAKARÍTÓ, (tak-ar-ít-ó) mn. és fn. tt. takarító-t. 1) Aki takarít, vagy a mivel takarítanak. Szénatakarító munkások. Szobatakarító inas. 2) Mint főnév jelent fejrevaló kendőt, mely az arczot a nap sütése ellen takarja.
„A lány fehér orczájára
Rásütött a napsugára,
Ha tudnám hogy elégeti,
Takarítót vennék neki.“
Rásütött a napsugára,
Ha tudnám hogy elégeti,
Takarítót vennék neki.“
| (Népd.). |
