TAKAR
TAKAR, (tak-ar) áth. m. takar-t. 1) Valamit bizonyos födéllel, lepellel, vagy akármiféle testtel borít, beföd, beburkol, illetőleg a szemek elől elrejt.Ruhába, papírba takarni valamit. Arczát fátyollal takarni. Szemeit tenyerével eltakarni. Az ágyat lepellel, télen a gyönge növényeket szalmával, ganajjal betakarni. Valamit letakarni, am. takaróját, leplét, födőjét levenni. Föltakarni valamit, takaróját fölvenni. Kitakarni, takaróból kivenni, kitüntetni. Mondjuk magáról a födő eszközről is. Holt testét hideg föld takarja. A napot felhők takarják. Átv. valamit titkol, rejteget. 2) Életszükségre vagy kényelemre való holmi, pl. eleséget, pénzt gyűjt, s azt mintegy elfödi, bizonyos helyen elrejti, hogy veszendőség vagy kár ellen megőrizze. Szénát takarni. Sok pénzt, kincset öszvetakarni. Jobb magának hamut, mintsem másnak lisztet takarni. (Km.). Ezen alapfogalomból értelmezendők a takarít, takarék, takarékos, takarékosság, takarmány.
E szónak gyöke tak, mint származékaiból kitünik, fedezőt, burkot, hüvelyt jelent, s legközelebb áll hozzá a tok főnév, továbbá a vékonyhangú tek, mint a burokalakú tekenő gyöke és dug ige. Rokon vele Vámbéry szerént a csagataj takar am. takaró, lepel, zsák; honnan takardsuk zsákocska; továbbá taghar am. tarisznya. Ide sorozható a latin tego, teges, tectum, tegumen és a német decken, Dach. V. ö. TAKÁCS.
