TAKÁCS
TAKÁCS, fn. tt. takács-ot, harm. szr. ~a v. ~csa. Mesterember, ki különféle anyagú fonalakból holmi kelméket, pl. vásznat, gyolcsot stb. sző. A takács műeszközének neve: szövőszék. Közönséges, parragi, falusi takács. Műtakács, ki finomabb, sávolyos szöveteket készít. Harisnyatakács. Három takács egy ember. (Km.). Zöld hasú takács, gúnyos kifejezés. Takácsszinű ember, sápadt, halavány. Rugdalódzik, mint a takács.
Egyezik vele a szláv tkács, mely ismét a latin textor, tego (?), texo, teges szókkal áll alaphangi és értelmi viszonyban, t. i. tkáty szlávul am. szőni. Ide tartozhatnak a következő rokonságok: szanszkrit tvacs (takar és tok, takaró), tvacsá (tok, hüvely), tvacsan (ernyő, födél), görög τεγος, στεγος, magyar takar stb.
