TÁJÉK
TÁJÉK, (tá-j-ék) fn. tt. tájék-ot, harm. szr. ~a. Köz nyelvszokás szerint egy értelemben használtatik a táj szóval, azon különbséggel, hogy ,tájék’ nem vonatkozik időre is, hanem csak térre, pl. nem mondjuk, éjtájékban, két óratájékban stb. E szóban az ék vagy némi nagyitásra mutató toldalék, vagy a ki (= mi) módosúlata, mint ezekben is: környék, árnyék, szárnyék, tajték. V. ö. ~ÉK, (1).
