T
T, kisded alakban t, harmincz kettedik bötü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában huszonegyedik, kiejtve té. Kemény k, p társaival a kemény, továbbá külső hangszervek tekintetében a nyelvhangok közé tartozik, s ezek közt legközelebb rokona a lágyabb kiejtésü d, továbbá a ty, melylyel, kivált némely palóczos tájejtés szerint, leginkább ha követi, fölcseréltetik, mint: üti ütyi, kergeti kergetyi, szeretik szeretyik, Kati Katyi, Pista Pistya stb. A régieknél számtalanszor h-val egyesülve fordúl elé mint th; pl. csak történetesen kinyitva a Benigna asszony imakönyvében: „Láthom magad megfogyattad, The népedeth ha megváltád.“ „Szent szívedeth, megszaggathá, drága véröd ki hullathá.“ A t-vel kezdődő gyökszók száma a 150-et, a t-vel végződőké, mint: at, et, öt, út, üt, bat, bát, bet, bit, bot, böt stb. a 60-at fölűlmúlja. Mint gyökhang, 1) oly gyökszók, illetőleg származékok elején áll, melyek természeti hangot utánoznak, mint: tap, melyből taps, tapsol, tapicskol, tapad, tapaszt, tapasztal, tapos, tapod, tapog, tapogat, tapint, tapasz, családaikkal együtt erednek. Tompább hangzóval: top, toppan, topog, toporzékol, tombol, toty, totytyan, totyog, totya, turbékol, tutul, tutyog, tutyma, tücsök. Vékonyabb hangzókkal: tengelicz, tepiczkel, teper, tipeg, tipiczkel, tipor, tik, tilinkó, tiricsel. 2) Távolítást, távolodást, terjedést jelentő szók alaphangja, ú. m. ta, honnan taliga, talicska, tasz, taszít, taszigál, tág, tál (patin,patet szótól), tályog (abscessus, apostema), tántor, tántorog, tántorít, tár, tát, távol, távozik, tagad, taval, a régies tahát stb. Tompább hangzóval: to, tol, toliga, told, toldúl, tojik, toszít, tuszkol, tusa, tusakodik, tól, től, túl. Magas hangzókkal: te, teker, tekereg, telek, telep, tenger, tenyér, teng, tenyész, tepsi, tér, terep, terepély, tereget, terel, terjed, terjeszt, terped, terpeszt, test; té, tétova, tétováz, téboly, tébolyog, tébolyodik, ténfereg, tékozol, tép, téved, téveszt, tévelyeg, tévelyedik, tilt, tilalom, tilos stb. Ide tartoznak a helytágulásra, kitágulásra, illetőleg tömöttségre vonatkozó tüdő, tűgy, tüttös, töm, teli, tölt. 3) Oly szók előhangja, melyek bizonyos testek takaróját, födelét, burkát jelentik, vagy burokhoz hasonlólag körösek, milynek: tajk, honnan tajkos = tekenősbéka, takar, takaró, ták, tok, toklász, tokla (burok), teke, tekenő, tök. 4) Melyek alulról fölfelé távolodást, emelkedést, magasságot jelentenek, mint: tám, támasz, támaszt, támad, tombácz, tuhad, túr (fölhányt földhalom), tető. 5) A belerő kifelé hatásának alapfogalma rejlik ezekben: tesz, tekél, tana, tanács, tanú, tud, tudakol. Mind a négy utóbbi esetben pedig az általános tova, Baranyában: taa, toa, a régieknél is gyakran toa (pl. Régi Magyar Nyelvemlékek. III. K. 351.l.). mutatkozik. 6) Amely szókban más gyökhang is van, azok alapértelmére ennek is befolyása van, ha pl. r hangot veszünk fel, ennek jelentésében osztakoznak az erős reszketésü hangutánzók: teretura, terefere, tréfa, trufa, terécsel, tiricsel, turul, torok, turbékol, turha, törzsönködik; a metszésre, rontásra vonatkozók: tarol, tarló, tör, tőr stb. V. ö. R, gyökhang. 7) Nehány szóban puszta előtétül jelenkezik ú. m. talabor = alabor, talp vagy talap = alap, tata = atya, torlik = orlik, tabajdok = abajdok. Ide tartoznak a bámuló, egyszersmind ostoba szájnyilásra vonatkozó tájdivatos szók, melyekben t. i. alaphang a szájtátó és bámuló a v. á, ugymint: tábértos, tácsó, tájbász, tandi, tatri, táté. Néha nyelvhegyi rokonaival ú. m. a d, cs, gy, sz, s betűkkel fölcseréltetik, pl. tömöszöl tömöcsköl, dömöszöl dömöcsköl, gyömöszöl, törzsöl dörzsöl, tob dob, toboz doboz, te a személyragokban d, pl. ház-ad kert-ed; tonka, csonka; tivornya, devernya; töpörödik, csöpörödik; tó, szó, mint Szikszó, szárszó; té szé; tarjadzás, sarjadzás; tunya sunya. Mint kemény mássalhangzó néha a többi kemény mássalhangzókkal is fölcseréltetik, pl. köp a székelyeknél töp, próba terjedelmes szokással: tróba. Többire l. mind ezeket saját rovataik alatt.
Az irásbeli röviditések között (e szótárban, mint tt. = tárgyeset és tb. = többes, eléfordulókon kivül) igen gyakran ezek jönnek elé:
T = tekintetes.
T. N. tekintetes nemes.
T. CZ. teljes czimü (pleno titulo).
T. i. = tudniillik.
