SZŰZ
SZŰZ, mn. és fn. tt. szűz-et v. szűz-et. A régieknél származékaival együtt ű helyett igen gyakran í önhangzóval írva találjuk: szíz, szízeség stb. 1) Széles ért. ki a nemi szemérmet sértetlenül, szeplő nélkül megőrizi, legyen az akár férfi, akár nő. Szűz legény, ifjú, szűz leány, szűz hajadon. 2) Szorosb ért. nőszemély, ki soha férfival nem közösült. Rózsához az illat, szűzhöz a szemérem hozzá termett. (Km.). 3) Tiszta erkölcsi keresztény ért. ki a szemérmesség ellen se gondolattal, se vágygyal nem vét, Krisztusnak ama tanával egyezőleg: „Aki nőt látand a végre, hogy megkivánja őt, immár vétkezett az ő szivében.“ 4) Átv. ért. a maga nemében tiszta, mocsoktalan, idegen elemmel nem vegyült, szeplőtelen, eredeti épségben létező, szóval, mi a szűzzel némi hasonlati, jelképi viszonyban áll. Ez értelemben a viszonyló szóval rendesen öszvetett szót alkot. Szűzarany, idegen ásványkeverék nélkül. Szűztojás, melyet hím nem termékenyített. Szűzleves, tiszta leves. Szűzvirág, liliom, mint a szüzeség jelvénye. Szűzvállak, melyek még terhet nem viseltek.
E szónak eredeti jelentését tekintve némelyek azon nézetben vannak, hogy az szű gyöktől származik, mintha volna szü-öz, szüv-öz, azaz, szüves, szűvel vagy szívvel biró, t. i. kitünőleg (per excellentiam) a szű v. szív érzelmeivel biró, azoknak hódoló; így a ,biró’ szó is kitünőleg jelent igazságszolgáltatót. Alakban hasonló volna a lemez, nehez, üdvöz, igaz, száraz szókhoz, melyekben az ez öz az képző am. és ös as. Talán inkább a ,szép’ szóval rokoníthatnók, legalább a kettőt gyökben (sze v. szi) egyezőnek tekinthetjük. Curtius (Grundzüge der Griechischen Etymologie) azt mondja: „Dem lateinischen castus scheint cand-id-us, candor nahe zu liegen. (Első Rész. 108. l.). V. ö. SZÉP; SZÍN. Figyelmet érdemel a szanszkrit çudh (purificari, lustrari), honnan çuddhi (puritas), çuddha (purificatus, purus); ezekkel rokonítja Bopp Ferencz a szláv ćis-tu és latin cas-tus szókat is. (Glossarium comparativum lingvae sancritae). Egyébiránt a magyar ,szűz’ szó idegen nyelvekben közelebbről rokon a csagataj kïz, oszmanli-török kïz szókkal, melyek szintén leányt és szűzet jelentenek. Persául is kníz am. szűz és leány (virgo, puella).
