SZÜNETLEN
SZÜNETLEN, (szün-etlen) mn. tt. szünetlen-t, tb. ~ěk. Folytonosan működő, ható, vagy tartó. Szünetlen munka, fáradság, gond. Szünetlen üldözés, háboruság. „Állnak vala a sidó papifejedelmek, és a választott sidók szőnetlen vádolván Jésost.“ Nádor-codex. 223.). Használtatik határzóként is, szünetlenül helyett. Szünetlen íz, olvas, munkálkodik. Máskép és szokottabban: szüntelen.
