SZANASZÉT
SZANASZÉT v. ~SZÉLT, (szana-szét vagy ~szélt) ösz. ih. Ikerített szavaink egyike, melyben csak az egyes szók szana- és szét gyökei (sza, sze) teszik az ikerités alapját. Annyi mint a hason természetü szerteszét, t. i. ide s tova, azaz rendetlenül elszórva, különféle irányban; néhutt: szerin-szerte. (Szabó D.). A nyáj szanaszét bolyong az erdőn. Könyvei, irományai szanaszét hevernek az asztalon.
Elemzésére nézve l. SZA, (1); és rokonságára SZANA czikket.
