SZAMOTLÁS
SZAMOTLÁS, (szamot-ol-ás) fn. tt. szamotlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A székelyeknél am. a szarufa állának a koszorúfába eresztése. E szónak törzse: szamot, melyből lett szamotol ige, s ebből szamotlás. Legvalószinűbb, hogy a metszést, rovást jelentő szám szóval rokon, minthogy szamotolni nem egyéb, mint egyik gerendát a másikba róni. V. ö. SZÁM, fn.
