SZÁMLA
SZÁMLA, (szám-ol-a) újabb korban (Fogarasi által) divatba hozott fn. mint a számlál ige közelebbi törzse, tt. számlá-t. Ennek pedig törzse: számol, melyből lett igenév számoló, számola, öszverántva: számla. 1) Általában jelenti azon észműködést, mely által bizonyos mennyiséget számok segítsége által meghatározunk. Igy lett a szemel igéből szemle, szemlél. 2) Kereskedők, iparüzők, mesteremberek stb. könyveiben hitelüzleteik felszámitása, különesen pedig a fő- vagy számlakönyvben oly számviteli lap (Conto), melynek két oldala van ú. m. Tartozik (v. Adós) és Követel (v. Birós) oldala. Feles számla (Conto a meta). Folyó számla (Conto corrénte). Költött számla (Conto finto). Én számlám (Conto mio). Mi számlánk (Conto nostro). Ő számlája (Conto suo). Ők számlája (Conto loro). Különfélék számlája (Conto per diversi). Egyenleg számla (Conto saldo). Külön számla (Conto separáto). Függő számla (Conto sospeso).
