SZÁLLÁS, (1)
SZÁLLÁS, (1), (száll-ás) fn. tt. szállás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Telepedés, állapodás, tartózkodás végett bizonyos helyre menés, utazás stb. Rendesen csak igekötőkkel divatozik: leszállás, beszállás, kiszállás, felszállás, megszállás. 2) Azon hely, hol valaki ideiglen letelepedik, tartózkodik, rövidebb vagy hosszabb ideig lakik. Utasoknak szállást adni. Szállásra fogadni. Szállásra fogadóba menni. Szállást fogadni, változtatni. Szállásra magához venni. Katonai szállás. Olcsó, drága, ingyen szálláson lakni. Nyáron minden bokor szállást ad. (Km.). „Hol vagyon a szállás (diversorium) hol a bárányt egyem en tanejtványimmal.“ (Münch. cod. Lukács XXII.). „Nézjed ma az assiriosoknak szállásit“ (castra. Bécsi codex Judith IX.). „Hogy kedég este lőn sietének ő szolgai ő szállásokra“ (ad hospitia sua. Ugyanott XIII.). 3) Mezőgazdasági tanya künn a szabad határban, milyenek az úgy nevezett karámok, aklok, elletők vagy sellenczek. 4) Régebben telep vagy gyarmat értelemben is használtatott. Innen e helynevek: Árokszállás, Újszállás, Fülöpszállás, Kis-Újszállás stb. 5) Vadászok nyelvén így hívják a róka és borz lakhelyét, melyről ezeket írja Bérczy Károly: „A tanyaszállás (Hauptbau) 5–8 lábnyira a föld alatt van. Kijárata lejtősen és rézsut fut a földbe s innen jobbra és balra 14–15 különböző vezeték nyílik és czikázza át egymást. Ezek közől egy vagy kettő a pitarba vezet, s ilyen pitarja a tanyaszállásnak 4–5 is van, mindegyikből más keskeny vezeték vivén a másikba. Az utolsó legkeskenyebb vezeték a teknőbe nyílik, mely a legtéresebb üreg, fajzási és kölykezési hely. Van ezen kivül a rókának más tanyája is, ú. m. kotorék (a róka ideiglenes keskeny szállása) és tömlő (a kanróka s a meddőn maradt szuka lakása, melynek teknőjéből ellenkező irányban két vezeték szolgál a ki- s bejárásra).
