SZÁLKA
SZÁLKA, (szál-ka) fn. tt. szálká-t. 1) Hegyes, vékony, szurós, tűalakú kis szál, mely rost gyanánt a fának szilárd részétől elválik, kihasad, vagy más növények hasonló részecskéje, pl. tüske, törek. Szálkák a padolatdeszkában. Szálka ment a lábába. Kihúzni a szálkát. 2) Több nemű halak husában tűhöz hasonló vékony kis szálak. A csukában sok szálka van. A fogasnak, vizának nincs szálkája. Torkán akadt a szálka. Könnyü apró halat fogni, nehéz a szálkától enni. (Km.). Halat szálka nélkül, embert hiba nélkűl nem lehet találni. (Km.). 3) Némely ösztövér húsok vastag és szálakra választható rostjai. 4) Átv. ami némi akadályt, megütközést, botrányt okoz. Tudom, hogy nagy szálka vagyok a szemedben. Más szemében meglátja a szálkát, s magáéban nem látja a gerendát. (Km.). „Ne keresse mások tiszta szemében az szálkát.“ Gr. Eszterházy M. nádor Rákóczy Gy. erdélyi fejedelemhez 1645-ben. 5) A székelyeknél átv. ért. jelzőként am. elvéknyúlt. Beh szálka tested van. Ugyan szálka ember. (Kriza J.). – Ha a szálka szóban alapfogalomul a vékony tűféle alakot veszszük, okszerüleg vélhetjük, hogy nem egyéb, mint a szál-nak kicsinzője. Ha pedig szurós, bökős tulajdonságát fogjuk föl, úgy látszik, hogy a tüskét jelentő szulák szóval azonos, s ennek átvetés által alakult módosítása, mintha volna szulka, azaz, szurka, azon szu gyöktől, melyből a szú v. szol, és szucza származtak. Hogy u és ú restes kimondásban a- és á-val fölcseréltetnek, mutatják baglya = buglya (v. boglya), császkál = csúszkál; kászmálódik = kúszmálódik stb. Továbbá a ka megfordítva is jön elé némely szók végein, mint: kupka kupak, csutka csutak, sipka sipak stb. A Müncheni codexben szálka helyett kalász fordul elé: „Mit látod kedig a kalászt te atyádfia szemében.“ „És osztán meglátod kivetni a kalászt te atyádfiának szeméből.“ (Máté VII.). Molnár A. szerént is a szálka nem csak tövist, hanem kalászt (festuca) azaz gabonafőt is jelent, mely szurós szálaitól kapta nevét, melyek egymástól mintegy elvannak hasadozva, mint a fissus fissura és festuca rokon gyökü szók gyaníttatják, sőt a spica spiculum is szintén szurósra vonatkoznak. Ezek szerént a kalász szó sem volna egyéb, mint az átvetett szálka. Hasonló fogalmi rokonság látszik lenni a varrgák szuró eszközét jelentő német Ahle és Ähre között.
