SZALASZT
SZALASZT, (szal-asz-t) áth. m. szalaszt-ott, par. szalaszsz, htn. ~ni v. ~ani. 1) Parancs, nógatás, biztatás, ijesztés stb. által eszközli, hogy valaki szaladjon. Orvosért, gyógyszerért szalasztani valakit. A szolgát a szomszéd faluba szalasztani valamiért. Megszalasztani az ellenséget. 2) Némely igekötőkkel am. embert vagy állatot azért enged szaladni, és menekülni, mert letartóztatni nem bírja. Elszalasztani a lopáson ért tolvajt. Elszalasztani a szilaj csikót, tinót. A foglyot kiszalasztani a börtönből. 3) Átv. elszalasztani a jó alkalmat, azaz, elmulasztani, annak idején nem használni; kiszalasztani a szót, am. szelességből olyat mondani, amit el kellett volna hallgatni.
