SZAKÍT
SZAKÍT, (szak-ít) áth. m. szakít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. szakíts, és némely tájbeszédben: szakíj, melyben a j a regies h-ból származott. (V. ö. SZABADÍT). Köz szokás szerént oly értelemben vétetik, mint szakaszt; azonban szabatosan véve a dolgot azon különbség volna köztök, mely maguk a törzsek t. i. a szak és szakasz között, t. i. szakít am. szakká tesz, szakaszt pedig am. szakaszszá, azaz szakossá tesz. Hasonlóan különböznének egymástól: higít és higgaszt; pirkít és pirkaszt; szárít és száraszt (szárazt) görbít és görbeszt. A szabatos elemzés szerint különbség van a nekik megfelelő önhatókban is, t. i. higúl és higgad; pirkúl és pirkad; görbűl és görbed között. A szárad igével viszonyló szárul tudtunkra nem létezik, ámbár a nyelvhasonlat szerént ez is mint helyes alkotásu szó érvényes lehetne. V. ö. ~ASZT, ~ESZT igeképző.
