SZAKASZKODIK
SZAKASZKODIK, (szak-asz-kod-ik) k. m. szakaszkod-tam, ~tál, ~ott. 1) A többségtől lassan-lassan elválik, elkülöníti magát, hogy különös felekezetet képezzen. Az új vallások tagjai elszakaszkodtak a régi egyháztól. 2) Átv. erő szakadtaig fáradoz; a megerőtetés miatt lankatag állapotban szenved, erőben fogyatkozik, csökken (Szabó D.).
