SZAKASZ, (1)
SZAKASZ, (1), (szak-asz) fn. tt. szakasz-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Általán valamely egésznek alkatrésze, mely bizonyos czélu, vagy alapu osztálynál fogva külön egységet képez, s az egészhez képest mintegy elvált állapotban létezik. A tudományok szakai szerént osztályozott könyvek ugyanannyi szakaszokat képeznek a könyvtárban. Az erdőt, szőlőt, kertet, földet több szakaszra osztani. Szabó Dávidnál jelent házemeletet is. – Különösen a könyvek szerkezetében, nagyobb nemü osztály, mely több fejezetet, vagy czikket foglal magában. Hit, remény és szeretet czimű szakaszok az egélytani könyvben. Első, másod, harmad szakasz. (Sectio). Egyébiránt az irók hol szélesb hol szűkebb értelemben használják s az osztályok majd kisebb (paragraphus), majd nagyobb (sectio) nemeire alkalmazzák. Legczélszerűbben a paragraphust szak-nak, a sectiot szakasz-nak v. szakozat-nak mondhatjuk.
