SZAKAD
SZAKAD, (szak-ad) önh. m. szakad-t. 1) A megfeszített, ide-oda húzott vonott, vagy csigázott testnek rostos részei között az öszvetartó kötelék felbomlik, s azok ellenkező irányban egymástól elválnak, szétfeslenek, szétrepednek, elfoszlanak stb. Szakad az erőszaknak engedő kötél, madzag, zsinór, fonal, czérna. Szakad az igen felcsigázott húr. Szakad a posztó, vászon, papír, midőn repegetik, tépik. Elszakadt a hám, a gyeplő, a szíj. A kötelékek mind öszveszakadtak. Hármas kötél nehezen szakad. (Km.). 2) Bizonyos tartalékától elválik. A kender gyökerestül kiszakad a földből, midőn nyüvik. Leszakad a gomb. Leszakad a tető gerendája, a hídpadló. Leszakad alatta a jég. 3) Némi erőszak, pl. vásás, koptatás, dörzsölés, nyomás stb. által hézag, lik támad rajta, minél fogva az illető részek elválnak egymástól. Térden, könyökön leghamarabb szakad a ruha. Oldalt kiszakadt a csizma. Elszakadt a töltés, a gát. 4) A részek közötti öszvetartó erő megtágul, egyszersmind némi romlás keletkezik bennök. Ina szakad. Megszakad, pl. midőn a töke leszáll, vagy bizonyos sérülést szenved. Ha törik, szakad, még sem engedek. 5) Átv. a) bizonyos helyről, vidékről máshová telepedik. Őseink keletről szakadtak ide. Hazánk némely lakosai külföldről szakadtak hozzánk. Utánad folynak könnyeim, ki tőlem elszakadsz. (Dal). A menekültek távol világrészekbe szakadtak. b) Pártosságból, felekezetességből, gyülöletből stb. valakitől, vagy egész testülettől elválik, elkülönzi magát. A görög szertartásu keresztények nagy része elszakadt a római egyháztól. Megszakadt köztök a barátság. c) Az ily mondatokban, szivemből szakadt, lelkemtől szakadt, jelent oly elválasztást, mely tulajdonkép eredetre vonatkozik, de különben erkölcsi és szellemi egységre, rokonságra mutat. Ide tartoznak: Eb ágyából szakadt, azaz, származott. Magva szakadt, nemzetsége, vagy családja kihalt benne. „Miglen magva szakad, s hozzá már senki hasonló nem születik többé.“ (Czuczor, Aradi gyülés). 6) Képes kifejezéssel, am. nagy-rohanással ömlik. Szakad az eső, a zápor. Sebes szakadva tódúl az árvíz, a bérczi patak. Szemeiből könyűzápor szakad. A folyó a tengerbe szakad.
Mind ezen jelentésekből kitünik, hogy ez igében alapfogalom az elválás, távolodás, szétbomlás. Minél fogva gyöke azon sza, melyből szana (szét) szór (sza-or) és szab is alakultak, s rokon hozzá a vékonyhangú sze, és te, melyből szét, té, téved, tétova, téltúl, stb. származtak. A törökben szakat Hindoglu szerént am. estropié; rompu, cassé. V. ö. SZA, gyökelemet; és SZAB, SZAK gyököket.
