SZAGYÁN
SZAGYÁN, fn. tt. szagyán-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Növénynem a négyhímesek és négyanyások közől; csészéje négy levelű; bokrétája négy apró szirmú; tokja egy rekeszű, négy nyilásu. Néha csészéje szétnyilik, néha öszveáll; néha szirmai nincsenek. Fajai: heverő, emelkedő, merőnálló szagyán. (Sagina). Neve a megfelelő idegen szóból eredett.
