SZAGANY
SZAGANY, (szag-any) fn. tt. szagany-t, tb. ~ok. A nehéz és nemes fémek egyike, mely az érenynek (Platin) rendes kisérője szokott lenni a természetben. Szin állapotban vagy vékony, szürkés-fekete fémfényü lemezkéket, vagy pedig vasfekete összeálló tömeget képez. A levegőn hevitve a szagany savvá ég el, mely nagyon szállékony s gőzállapotban sajátságos átható szagu, és a légzési szerveket erősen megtámadja. Ezen sajátságánál fogva nyerte magyarul a szagany, valamint előbb az osmium nevezetet is a görög οσμη (= szag) szótól. (Török J. tanár).
