SVÁB
SVÁB, mn. és fn. tt. sváb-ot, harm. szr. ~ja. 1) Svábföldön született, vagy onnan szakadt német. Bánáti, tolnavármegyei, baranyai stb. svábok. Széles értelemben így nevezi a nép mind azon németeket, kik a múlt században és a jelenben külföldről bevándoroltak, s itt megtelepedtek, különböztetésül más régen itt lakó németektől, milyenek pl. a hienczek Vasvármegyében, vagy a szepességi és erdélyi szászok. Némely tájakon a svábot ,sobak’-nak nevezik. 2) Házakban tanyázó csunya fekete bogár, máskép csótány.
