SÜVÖLTYŰ
SÜVÖLTYŰ, SÜVÖLTYÜ, (süv-öl-ty-ű) fn. tt. süvöltyű-t, tb. ~k. 1) Síp, vagy csőalakú eszköz, mely éles, metsző hangon süvölt. Részesülőből alakult főnév, s olyan mint töpörtyű, csengetyű, csikoltyú, pattantyú, tárigatyú, brúgatyú stb. 2) Madár neve, máskép: vérpinty, havasi pinty, pirók. Mind két érteményben eléjön: süvöltő.
