SÜVEGĚL
SÜVEGĚL, (süv-eg-ěl) áth. és önh. m. süvegěl-t. Szoros ért. valakit süvegvetve megtisztel. Szélesb átv. ért. fövegét fejéről levéve megtisztel valakit. Megsüvegelni az öregbeket, előljárókat. Titkos hegedűsnek kevesen süvegelnek. (Km.). Gyermeknek játékért, leánynak sírásért ne süvegelj. (Km.). V. ö. SÜVEG.
