SÜVEG
SÜVEG, (süv-eg) fn. tt. süveg-ět, harm. szr. ~e v. ~je. 1) Hajdani magyaros férfi föveg, milyet a kalap behozatala előtt általán mindennapra viseltek, s ma még a köznépek itt-ott, de igen gyéren, s túl a Dunán az urasági béresek mintegy jelmezül, az illető uraság czimerével, vagy névbetüivel diszítve viselnek. Innen maradt e közmondatos kifejezés süvegelni valakit, azaz, föveg emelése, vagy levétele által megtisztelni. Ezen süveg különbözik a sapkától, mennyiben amaz kürtös, hengerded, vagy kúpdad alakú, és hajtókája van, mely a búbot vagy egészen vagy félig-meddig körülöleli. Sapkát cserél süvegen (km.) azaz kevesebb becsűt vagy roszabbat kapott cserében. Különbözik továbbá a kalaptól, mennyiben a süveg eredeti régi alakjánál fogva karimátlan, és szemellenző nélküli, végre a kalpagtól, mely leffentyűvel van ellátva, és rendesen szörméből, pl. nyuszt, nyest, vidra, medve, tengeri kutya böréből készűl. Egyébiránt valamint más viselet, a süveg is sokféle, ú. m. kelmére nézve: posztósüveg gyapjunemezből, selyemsüveg, bársonysüveg. Vörös bársony süvegem, most élem gyöngyéletem. (Népd.). Föltette a bársonysüveget. (Km.). Fekete báránybőrből való bagolysüveg, túl a Dúnán, Csalóközben stb. Alakra nézve: magas süveg, milyen túl a Dunán a béreseké; alacsony süveg, mint a túri; csákós süveg, melynek felhajtott külső nemeze hátulról kétfelé nyiló szárnyat, azaz, csákót képezett; tollas, forgós süveg. A viselő személyekre nézve: úri, diszsüveg, parasztsüveg, katona-, hajdú-, huszár-, béressüveg. Egy süveg alatt nem fér két fő. (Km.). Kopott süveg pad alatt hever. (Km.). Föltette az Orbán süvegét am. széles kedve volt. (Km.). Süveget emelni. Süveget vetni, azaz, tiszteletből levenni.
„Majd leszállott tajtékos lováról,
Süvegét lekapta ősz hajáról.“
Süvegét lekapta ősz hajáról.“
Erdélyi János.
Hasonlatnál fogva: pápasüveg, püspöksüveg, czukorsüveg. A huszárok és gyalog sorezredek süvegét az osztrák katonaságnál általán csákó-nak nevezik, minthogy eredetileg a magyar katonaság süvege csákos, azaz, kétfelé nyiló szárnyu volt. Süveg nem csákó. (Km.).
A süveg szóhoz alakra hasonlók: üveg, üreg, felleg, öreg, sereg, bélyeg, rideg, meleg, hideg részént fő-, részént melléknevek, és nyilt e-vel képzettek, valamint a hólyag, tarjag, szalag, csillag, parlag, maszlag, hézag nyilt a-val. Mindezekben az eg ag képző, és így a süvegben is, melyet elvonva gyökűl marad süv v. sü, vastaghangon suv, mely héjat, burkot jelent a suvadék származékban, s egyezik vele azon sov, melyből eredt a sovárol, azaz, valamit héjából, tokjából kifejt. Ide tartozik a hüvely gyöke hüv, mely szintén héjat, tokot jelent, és a gyermekfejkötő neve süsü. Innen valószinünek látszik, hogy a süveg, mint fejtakaró, eredetre nézve a fennemlített gyökökkel rokon, mintha volna sovag, suvag v. hüveg. Ezen elemzéssel egyezik azon aljas gúnyos kifejezés, melynélfogva népies nyelven a föveget tökhéj-nak nevezik, pl. miért nem veszed le azt a tökhéjat?
