SUT, (2)
SUT, (2), v. SUTT, fn. tt. sut-ot, harm. szr. ~ja. Kemencze möge, vagyis azon szug, melyet a kemenczének fal felőli oldala, és házfal közti üres tér képez; néhutt máskép: kuczkó, kuszkó, szurdék. Továbbá a katlan oldala és házfal közti szuglya is a konyhában. Sutban ülni, meghúzni magát. Elmehetsz a sutra (km.) a gyávának mondják. V. ö. SOD. Származékai suttom és suttony, melyekben a t kettőztetve ejtetik, melynek valószinüleg azon oka lehet, hogy eredetileg a lappangást, meghuzást jelentő sun v. suny gyökből származott, mi szerént annyi volna mint sund, sunyd, azaz, sunyó hely, s ebből módosúlt a sutt, t. i. az n valamint néha becsúszik, úgy máskor kimarad némely képzőkből, pl. hosszant, hosszatt, alant alatt, mely esetben néha a t csak egyszerüen ejtetik, pl. hosszat fekszik, e helyett: hosszant vagy hosszatt.
