SUSOGÓ
SUSOGÓ, (sus-og-ó) mn. tt. susogó-t. 1) Aki, v. ami susog. Susogó beteg, susogó banyák. 2) Amit susogó hangon mondanak. Susogó imádság. Susogó mise, kis mise, csendes mise. V. ö. MISE. 3) Mint főnév, kémlelődő, alattomos beszélgetés a falusi aszszonyok között, midőn a házasításra kitüzött fiatalokról egymással titkon értekeznek, s az illető házakhoz a híreket hordják. Susogóba menni, susogóban járni. A házasságnak úgy szólván első csiráját a susogó teszi, azután jön a néző, kérő, kézfogó stb.
