SUSOG
SUSOG, (sus-og) önh. m. susog-tam, ~tál, ~ott. 1) Lassú sus hangon szól, beszél, mond valamit. Susogva beszélni, nyájaskodni, imádkozni. Valakinek fülébe susogni. Oly gyönge, hogy alig susog. 2) Szélesb ért. mondják holmi lágy, vékony, mozgékony lapú, levelű testekről, midőn a szélnek vagy más testnek illetésére sus-féle hangot adnak. Susog a sás. Susognak a fák levelei. Susog a selyem ruha. Különbözik tőle az orrhangra vonatkozó szuszog.
