SÜRÖG
SÜRÖG, (sür-ög) gyak. önh. m. sürög-tem, ~tél, vagy sürgöt-tem, sürgöt-tél, sürg-ött, htn. ~ni v. sürg-eni. Bizonyos tevékenységet gyakorolva, vagy valamiről gondoskodva frisen ide-oda jár-kel, mozog, forog. A fris gazdasszony, a dolgos leány sürög forog. A vendégek körül sürögnek a pinczérek.
Egy jelentésü vele ürög v. irěg azon finom különbséggel, hogy amabban az s előtét a gyors v. fris mozgásnak hangját is kifejezi. Alapfogalomban egyezik vele azon ir gyök, melyből iram, iramlik, s v előtéttel virgoncz származik. Ide tartoznak fireg, fürög, fürge is. V. ö. SÜR, SIR.
