SURLÓ
SURLÓ, (sur-ol-ó) fn. tt. surló-t, tb. ~k. Növénynem a lopvanőszők seregéből; különösen népnyelven azon faja, melynek szára éles barázdás, ágatlan, néha tövön ágas; czikkelyhüvelyei feketéllők. Nevét onnan kapta, mert edények surolására szokták használni; máskép növénytani néven: kannamosó surló v. zsurló. (Equisetum hyemale). Széles köz értelemben minden, amivel surolnak, pl. szalmatekercs, kőpor, rongy.
