SÜLLENT
SÜLLENT, (sül-ü-en-t) önh. m. süllent-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. A székelyeknél am. szelet ereszt – hang nélkül. Deák sűdő, süllentő (gúnymondat a tanulókra). Ugyanaz a süllen szóval, mivel tudjuk, hogy az an en (van, ven) képzők, hangutánzókhoz járulva gyakran még egy t-t vesznek föl, mint kotytyan kotytyant, szuszszan szuszszant, gyökken gyökkent, röffen röffent stb.
