SÜLEVÉNY
SÜLEVÉNY, (sü-ül-e-ve-eny) fn. tt. sülevény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e, Oly föld, vagyis mezőség, rétség, mely a nagy szárazság miatt kisült, kiaszott. Képeztetésre hasonlók hozzá televény, kelevény, szökevény. Törzsöke a régies igenév süleve, mint az él gyökből eleve, eleven a mer igéből mereve mereven, merevény; hal halavány.
